Mióta elvették Abkháziát a grúzoktól a 90-es évek elején és mikor 2004-ben elzavarták a Batumi környék Adjara autonóm terület kissé bolond harcias diktátorát - Batumi környékét kezdte a grúz állam fejleszteni tengerparti turizmusra.
Mi Kvariata-ban jöttünk Batumi mellé a török határhoz. Sajnos meglepő módon esős-felhős időnk volt 26 fokkal, míg a Kaukázus nagy része 36-37 fokban pusztult így eleinte sokat üldögéltünk a teraszunkon és így ráértem blogolni is. Ez a település teljesen a hegyek mellett van a tengerparton ezért sokkal szebb, mint a fekete tengeri átlag. Krisztáék találtak egy szuper a tenger feletti hegyoldalban lévő, továbbra is elég olcsó (4200 Ft/apartman) szállást. Így reggeli közben a teraszunkról nézem a szubtrópusi vegetációtól zöldellő hegyeket és a tenger öblünket egy jó arc kutya és egy cica - képen - társaságában.
A fürcsi mellett beugrottunk Batumiba is, amit tényleg király módon fejlesztenek a grúzok. Van sok kicsit vicces modern épület meg új köztéri szobor, de nem úgy hogy lesajnáló röhögőgörcsöt kap az ember mint Skopjeban. A legmókásabb egy közepes felhőkarcoló amibe beépítettek egy kis óriáskereket is.
Sok élő sétálós rész, szépen felújított török óváros, csomó kiülős kajálda, parti sétány beach-el és beach bárokkal. Szegény Mogyeszt még egy dínó is megkergette.
Mivel volt pár tök autentikus tök kelet-török hely, így kicsit hanyagoltuk a grúz kajákat és inkább tényleg török ízlés szerint készült Adana kebabot meg lachnacunt toltunk a török negyedben. Még egy szupermarketben egy csomó orosz sali meg pácolt halat no meg grúz diós padlizsánt is összeszedtünk hogy feldobjuk a lassan kissé uncsi kisboltos grúz sajt-kolbász kenyér reggelinket.
Batumi
Esténként ment a kemény serezés Kvariati tengerparti bárjaiban. Meglepő módon érzik a grúzok, hogy hogyan lehet kellemes punnyadós helyeket csinálni a parton, a hegyoldalban. Valahogy ez pl. a Krímen nagyon nem ment. Ahol laktunk ott a tenger felett a hegyen volt egy kis patak parti friss pisztrángozós hely, ahol a grúz diószószos pisztráng mellett vesébe töltött fűszeres hús&belsőségeket is kaptunk agyagtálban sütve. Ezt a helyet csak a szombat esti sztár fellépő 50-es 60-as éveit taposó karaoke duó tudta kicsit lerontani akik hajnalig vonyították teli a békés hegyoldalt. Kárpótlásul viszont lelkesen horda a tulaj a helyi pálinkáját és a jóféle szüretlen söröket.
Kipróbáltam a helyi búvárkodási lehetőségeket, ami valljuk be a DK-Ázsiai & Vörös tengeri vízivilágot szokott szememnek elég szerény volt de azért volt elég sok hal (4-5 fajta) és jópár néha egész harcias rák.
A nagy lazulásban nem vettük meg a vonatjegyet egy kellemes hálókocsis éjszakai vonatra vissza Tbilisibe, így mivel elfogyott vasárnap estére minden vonatjegy a borzasztóan szűkös marsutkán szorongtunk hajnali fél 2-ig majd 8 órát. Kifogtuk a világ legbénább sofőrét aki az autópálya szakaszokon is kb. 60-al ment viszont ennek ellenére veszettül rángatta a kisbuszt. A megszokott csodás Hostel Romantik pinceszállásban persze nem volt hely így kis szerencsétlenkedés után hajnali 3 után elfoglaltuk a szobának nehezen nevezhető valaminket pár alvó hippin átmászva a totál romos Hostel Georgiában. A helyen viszont volt ingyen bor amire Krisztáék biztos ami biztos még lecsaptak, bár a taxi 9.re jött értünk hogy induljunk az azeri határra ősi hegyi barlang kolostor nézőbe...
