2016 nyarán kihasználva a szuper olcsó Turkish Airlines Bogota akcióját Kolumbia felé vettük az irányt. 17 teljes napban nyilván esélytelen lett volna bejárni az egész országot, és pihenni is ezért próbáltuk vegyíteni a top látnivalókat egy kis hagyományos vidéki Kolumbiával és egy kis tengerpari pihenéssel. Sikerült így bejárnunk Bogotát majd a tengerparton megnézni Santa Marta történelmi karib parti óvárosát, majd pihentünk egy kicsit a szép partjairól híres Tayrona nemzeti parkban és egy mellette hátizsákos tengerparti táborban. A parton keletre haladva Carategna felé vettük az irányt, mely után elrepültünk Calin át Popayanba, a hegyekben megbúvó hajdan fontos koloniális, a fehér városba. Onnan átbuszoztunk az Andok csúcsain át San Augustín a vadonban álló ezer éves szobraihoz és vízeséseihez. Végül Popayanból repültünk vissza Bogotába, ahonnan egy nem tervezett panamai kitérővel jöttünk haza. Az első fejezetben a Tayrona nemzeti parkig írom le az utunkat.

Latin Amerikába, különösen a 'hírhedt Kolumbiába' indulva az ember nyilván a spanyol szavak magolásán túl próbál a biztonsági helyzetről tájékozódni. Mivel Guatemalában sikerült a kormányhadsereg és a drogbandák közötti összecsapások idején érkezni, most próbáltunk jobban utánaolvasni a helyzetnek, különösen hogy a szomszédos Venezuelában kaotikus állapotok uralkodtak. Arra jutottunk, hogy ha az ember kerüli Bogota rossz részeit (ez nem sikerült), Cali városát (ez sem) és a távoli dzsungeles részeket (ez sikerült) akkor nagyjából biztonságban lesz, hacsak az ember nem dönt úgy, hogy drogos bandák titkos bárjában kokainozik, mint azt a kevésbé megfontolt holland úriember tette, aki végül tetőkön át mászva próbált menekülni. Sokan ajánlották a Csendes Óceán partját, mint autentikus Kolumbia, ám ezt sajnos idő hiányában kihagytuk, mert bár tényleg nagyon érdekes Buenaventura környéke, de közel sem olyan szép mint a Karib part.

Bogotában tehát kissé izgulva szálltunk le, ám végül a baromi drága reptéri limuzin szolgáltatás helyett a sima (és egyes oldalak által nem ajánlott) helyi taxiba ugrottunk be hogy viszonylag olcsón a Chapinero negyedben lévő hotelkánkba repítsen. Ez a negyed teljesen helyi, nagyon hangulatos, sokkal olcsóbb mint turistásabb, plázásabb kocsmanegyed a Zona T és Park 93 környékén és sokkal biztonságosabb, hangulatosabb mint a lekattant negyedekkel körbevett óváros (La Candelaria). Tele van olcsó kis éttermekkel, menő kávézókkal és az egész várost jellemző jó graffitikkel. Ha szerencsés az ember még tengerimalac versenyt is elcsíphet az utcán.

Bogota nagyon nagy város, ám a látnivalók igazából a várost keletről határoló hegy alatt vannak. Egyik pontból a másikra legegyszerűbb a védett buszsávban járó, őrzött Transmilenio buszokkal menni. Ez gyorsabb és biztonságosabb mint a taxi. Biztonsági ökölszabály, hogy a hegyre felfelé felé menni általában veszélyes, illetve az őrzött óváros melletti majd minden környék nagyon gázos, de különösen az alacsonyabb számú utcák felé. A Bronx nevű részt például igen érdemes elkerülni, pedig 1-2 sarokra kezdődik az óváros közepén lévő Plaza de Bolivártól. Aki mégis érdeklődne, íme egy kedvcsináló rendőrségi videó a helyi zombi hordákról. 

La Candelaria az óváros igazából egész hangulatos, főleg ha ez ember elindul a hegyen fel a hivatalos látnivalók után (egy ideig amíg biztonságos). Az arany múzeum igazából egész érdekes - mi eredetileg az egész évre jellemző eső (és 16 fok) elől húzódtunk be - de tényleg tele van szuper indián művészi emlékekkel. Hétvégén délelőttönként, amikor rendőrök őriznek mindent át lehet innen sétálni a Monserrate csúcshoz tartó lanovka/sikló állomáshoz, amit különben elég rossz rész. A három ezer méter feletti csúcsról szuper kilátás van és fent lévő templom sem olyan rossz.

Ha az ember átbuszozik a Zona T, Park93 esetleg az Usaquen környékére, akkor egy teljesen más világba csöppen. Plázák, menő kávézó, amcsi gyorséttermek, steak házak, és ami ezek közül számomra érdekes volt, egymást érő Bogota Beer Company (BBC) sörözők, ahol BBC és egyéb kolumbiai kézműves sörök, IPA-k, stb. vannak. Usaquen kicsit sétálósabb, de messzebb van, míg a Zona T-ben hömpölyögnek esténként a helyi fiatalok. Kellemes hely esti vegyülésre. Mi a változatosság kedvéért egy kicsit kétesebb környékre is elmentünk, hogy megnézzük a helyi hardcore/punk bandák buliját. Nagyon DIY szervezésű koncert volt, közepesnél jobb bandákkal, nagyon lelkes színtérrel, a koncertek között meg Copa America szurkolás ment.

Pár nap Bogota után a vivacolombia.co 5 ezer forintos jegyével lerepültünk Santa Marta-ba a Karib tengerhez. A repcsiből kiszállva megütött minket a 35 fokos meleg, Bogota max 18 fokja után.Santa Marta igazi karibi város, laza feketék és üvöltve meccset néző latinok a tengerparti bárokban, partisétány rengeteg strandoló helyivel, friss ceviche a bárokban. Az óvárost be lehet kellemesen járni kb. 1 óra alatt. Pont kitűnő állomás egy fél napra a Tayrona túrák előtt. Mi azonban előszür, a Costeno beach surf camp-en akartunk megpihenni. A Tayrona felé folyton induló helyi buszok végigmennek a parton így könnyen odajutottunk. Pihenésre ez a hely, a nyugis pálmás part teljesen rendben van, csak a szállás volt sokkal szerényebb, mint azt a pénzünkért reméltünk. Puszta homok a parton lévő bungallow alja, nyitott fürdőszoba, icipici ágy és milliárdnyi szúnyog, akik igencsak fittyet hánytak az itthon vett Tropical Off spray-re, ami az országban terjedő Zika járvány miatt kissé aggasztó volt. A partot meg akkora hullámok ostromolták, hogy a vízbe csak 1-2 percre mertem bemenni, de utána menekültem ki kék-lila foltokkal, miután lecsaptak a hullámok. Viszont a partonlévő függőágyakban a pálmák alatt igen jó lehetett piheni, és a helyen az egységes kaja, amit főztek ezer ft alatt is rendben volt. Persze picit hátizsákosabb csapatszellem van, mint azt sokan tolerálnák.

A Tayrona parkban sokkal szebb és fürödhető partok vannak, viszont oda csak gyalog lehet menni a park bejárattól 2-3 órás túrával - egyébként fantasztikusan szép úton. A szállások ott meg vagy nagyon drágák, vagy közepesen drágák és lepattantak. Előre foglalni csak a nagyon drágákba lehet. A bejáratnál rögtön szállás dealerek fogadtak, és így sikerült a Piscina strand előtt kivenni egy teljesen lepattant dohos, penészes bungallow-t két főre kivenni 13 ezer forintért, de ennek is nagyon örültünk, mert a legtöbb ember örült ha kapott valami sátrat. Cserébe viszont tényleg a legszebb parttól voltunk 3 percre, ahol alig voltak és még friss cevichet is kevert egy kedves nénje. Cabo San Juan nagyon látványos, de ott nagyon sokan voltak, és a szállások teljesen vállalhatatlanok voltak: nagy tömegben egy focipálya mellett béna bungik & sátrak. A parkban hamarabb is vannak szállásos helyek, de ott nem szép a part és onnan még kb. fél óra gyalog a szép partos rész, ezért nem szabad túl hamar megszállni, de Cabo már túl sok. A mi táborunkban nagyon kedves méter közeli leguánok, nagy színes papagájok és igen lelkes este a meccseket TV előtt végigüvöltöző helyiek voltak. Így ha a szúnyoghadak továbbra nem pusztítottak volna minket akkor igen nehéz szívvel indultunk volna el Cartagena felé. Viszont az indulást megkönnyítette, hogy direkt a turistákat szállító mikrobusz megy pda, így az ember megspórolhatja az átszállásokat.

A beszámoló második része Cartagenával és az andoki túránkkal itt!