2008 november elején Gyula barátommal hirtelen felindulásból elhúztunk Etiópiába, hogy megvizsgáljuk pár napban Lalibela és környékének szikla templomait.
Etióp vízumot lazán, gond nélkül be lehetett szerezni Brüsszelben és a remek Turkish Airlines-nál találtunk is viszonylag olcsó jegyeket, egy kis isztambuli átszállással Etiópia fővárosába. Mivel onnan egyből Lalibelába akartunk menni, kellett szereznünk előre jegyet az egyetlen Addis Ababából oda repülő Ethiopian Airlines légitársaságtól jegyeket. Ez kicsit sokkal bonyolultabb volt mint gondoltuk, mivel a honlapjukon lehetetlen volt jegyet venni. Szerencsére volt Brüsszel totál külvárosában Ethiopian iroda, de egyrészt sosem vették fel a telefont, másrészt reménytelen volt megtudni a nyitva-tartásukat. Végül gyakorlatilag egy nap szerencsétlenkedés árán sikerült az irodájukban megvenni a jegyet. Azért remélem azóta belátták, hogy a jegyárusítás hatékonyságát nagyban növeli az internet…
Szóval mivel volt pár óránk, ezért kirohantunk Isztambulban Sultanahmet-be, hogy kicsit szokjuk az utalás hangulatát és hogy ne unatkozzunk a reptéren. Kis bazározás, villamosozás, dönner falás után, vidáman nem kevés frissítővel felszerelkezve felültünk az éjjeli gépre, hogy megcélozzuk Etiópiát. Pár órás alvás után az addis-i reptéren újabb, már sokkal kellemetlenebb várakozás várt ránk, hogy eljussunk Lailbelába. A reptéren jó italozó utazó módjára le is dobtuk magunkat aludni a padokra.
Érkezés és a kinézett kis bunagglós szállás elfoglalása után egyből a kialvatlanság ellenére nyakunkba vettük a várost. Lalibelában magában a városban találhatóak a XII-XIV. században épült etióp kopt keresztény templomok. Az etióp kereszténység sok szempontból eltér a hazai változattól, a hívők például a mai napig a földet csókolják, a szent képek előtt és úgy tűnt sokkal erősebben az emberek életének része a vallásosság.
Lalibelának egyetlen szép hosszú köves utcája volt, párhuzamosan a meglepő módon Jordan-nak hívott folyóval ami összekötötte a helyi lepusztult részeket, ahol a helyiek kerek lerobbant házai és 1-2 lepusztultabb hátizsákos hostel és pár ősi templom is van a kicsit modernebb résszel, ahol a szállást is kinéztük. A kőútról jól látható volt a kőbe vájt kereszt alakú Szent György templomon valamint a hagyományos piac is.
Tehát rögtön bevetettük magunkat a templomok közé, melyek varázsából sajnos levon hogy sokat felülről befedtek valami fémszörnnyel, hogy megóvják a további állagromlástól. Az egzotikus, távoli hangulatból viszont a fedés sokat levon. A templomok szabadon látogathatóak, ha megvesszük a 100 dollár körüli - sok templomra érvényes - belépőt, a láthatóan (itt is) igen pénzéhes egyháztól.
Az első nap a hegyes-völgyes város belsejében de alacsony szinten fekvő gyakorlatilag egybeépült Bet Maryam, Bet Medhane Alem, Bet Meskel és Bet Danaghel templomokat néztük meg. A kissé Indiana Jones-os környezetben az ősi faragások között időnként megjelentek az összes szentségükkel és vakú ellen napszemüveggel felszerelt papok, akik jó borravaló ellenében örömmel fényképeztették magukat.
A belvárosi komlexum mellett bementünk még a híres a kőzetbe vésett kereszt alakú Szent György (Bet Giyorgis) templomba is. Ez a templom nincs lefedve és egy szűk, csúszós hasadékon kell lemenni hozzá. A benne élő szerzetesek haláluk utáni maradványait pedig csak beszórják kis odúkba, ahol ott láthatóak a csontjaik, ami tovább fokozza az amúgy is kemény hangulatot.
Este a helyi kocsmákban próbáltunk beilleszkedni a helyiek közé, ami első este még csak közepesen sikerült, ám a második, harmadik estén már a helyi biliárdozó és helyi gin-t szopogató fiatalok keménymagjába tartoztunk. Azért első este is elkortyolgattunk pár tényleg remek helyi, Sárkányölő Szent Györgyről elnevezett St George sört.
Folyt köv.
