Az utolsó fülöp napok főleg városozósak voltak, de annál viccesebbek, bejártuk a kisebb hadseregnek elég fegyveressel ellátott Manilát és voltunk a város szélén punk fesztiválon, ahol csupa örök barátra leltünk.
Szóval nekem tetszik ez a Manila. Lehet hülyék vagyunk, de imádjuk ezeket a DK Ázsiai metropoliszokat. Ez itt épp 18 milliós.
A szokásosnál is keményebb kontrasztokkal van tele ez a város: Makati felhőkarcolói, elegáns éttermei, kivilágított kiüldögélős parkjai; Malate -ahol lakunk – kissé káoszos, luxusépületekkel, utcán alvó gyerekek között lavírozó sok tízmilliós terepjárókkal plusz közben a magasvasutakról látható, végtelenül lekattant nyomornegyedek. Kőkemény a metró is. A magasban megy és eléggé leharcolt, viszont pont 5ször annyi ember van rajta, mint amennyi elviselhető lenne ;-)
Viszont Fülöp-Szigetek fővárosában, már határozott jelei vannak egy kis underground életnek. Deszkások, punkok, stb.
Az ázsiai városok közül sajnos egyedül Manilára jellemző a fegyveres, erőszakos bűnözés, az utcai lövöldözések. Ez rögtön látszott abból, hogy Közép Amerikához hasonlóan itt is minden kis sarki fűszeresben egy hatalmas mordállyal állt egy őr és átlag 10 méterenként állt valaki valamiért fegyverrel az utcán. Ez alapján próbáltuk viszonylag elővigyázatosan a nyakunkba venni a várost.
Gyalog mentünk az amcsik által a 2 Világháborúban lebombázott régi spanyol városnegyedbe, ahol igazából csak a régi erőd maradt meg. Ott van Dr. Rizal-nak a spanyolok ellen kűzdő helyi Petőfinek kb. 10 szobra meg mindenféle emlékműve, és a művei kirakva még szlovákul is. Az óváros igazából nem nagy szám, viszont az odavezető úton végig mindenhol a Közel keletre, gazdagabb ázsiai országokba munkát szervező ügynökségek előtt kígyóztak a sorok. 32 fok volt, ami kicsit sok városnézéshez.
.jpg)
Koraeste még andalogtunk a tengerparti sétányon ahol a felszedett díszburkolatból építettek kedves kis kunyhókat a hajleszek. Este meg buliztunk a gazdag modern városrész menő plazákkal és parkokkal körülvett bárjaiban.
Másnap összevissza kódorogtunk a manilai városnegyedekbe, rengeteg bicajos riksa és a jól megszokott jeepney (köztük sok csőrős amcsi tipus rengeteg Jézussal) közlekedik a plázák és a nyomornegyedek között (pláza kb. 1000 van a városban, riksás meg mégtöbb :D ). Az utcákon sok helyen üvölt a zene és persze itt is van mint minden tiszteséges városban egy hatalmas kínai negyed, tradicionális éttermekkel, Kínából már kissé kiveszett kínai hangulattal.
Néha éreztük, hogy rosszabb környéken járunk, mikor a hamis cipők és Hello Kitty-s pénztárcák helyett boxerek, viperák és töltények nevettek ránk az utcai kis pultokról. Szerencsére pont felugrottunk egy kellemesen tömött metróra.
Este sikerült találnunk egy hc/punk mini fesztivált egy Manila melletti, metropolitan Manilához tartozó városban. Az emeleti szórakozóhely már normális környéken volt, de elég szar környékeken kellett áttaxizni hozzá. Szerencsére a taxi elég olcsó, 50 perc út kb. 1000 ft-nyi Manilában. A jeepney persze még jobb árban, kb 30-40 forintból is megvan. A koncerten rögtön kiszúrták, hogy nem vagyunk alacsony, barna bőrű ferde szeműek. Egyből odajött a hely tulajdonosa, meg egy csomó zenekar haverkodni, még dedikált is több zenekar nekünk számot :D
Megnéztünk hajnali 1-ig vagy 5 helyi punk, hc, alti zenekart majd téptünk haza.
Folyt köv.
