A idő szűke és az átrohant napok után megengedtük magunknak azt a luxust hogy autóval és sofőrrel mentünk a Tbiliszitől vagy 100 km-re fekvő, elég elérhetetlen David Gareja kolostorhoz és hegyi barlangokhoz. Szerencsére a Lonely által írt 120 lari (kb. 15.000 Ft) helyett 70-ért vitt el minket a hajnalban talált sofőr. Általában talán Grúzia volt az első ország, ahol majd mindent olcsóbban úsztunk meg mint amit a Lonely Lanet írt. (Úgy egyébként az egész Lonely béna volt a Kaukázusra. Szerintem el sem jött az írója, hanem netezgetett kicsit és megnyomta az árakat az előző kiadáshoz képest– Tbilisziben pl. a fél belvárost kihagyta véletlenül)
Szoval felkeltunk a szuper majer teljesen lerohadt apartmanunkban reggel 8 korul 4-5 órás alvás után és bepattantunk a kivételesen nem variáló sofőrünk melle. Kb. 2 óra autókázás, amibe egy kis falas is belefért egy boltban meg is érkeztünk a csak földúton elérhető, az azeri határon fekvő David Gareja-ba. Ezt a kolostor együttest még a 6. századan alapították Szíriából menekülő nem hagyományos keresztény szerzetesek. Lent volt egy igen faja kb. XIV. századi kolostor együttes félig a kőbe vésve.
Azért kellett szegény barátoknak párszor újjá építeni a kolostort, mert mongolok, Timurék, stb. időnként legyapták, de a mostani 700 éves épületet mar meghagytak valamiért a vad népek. A sok emeletes kőbe vájt épületekben ellettünk volna órákat, de sajnos kevés időnk volt így elindultunk a kolostorépület (Lavra) feletti hegyre, ahol a VI. századi kifestett barlangocskák vannak. 
Az út sokkal több mászás volt mint gondoltuk, a csupa szikla út eléggé kiépítetlen volt ráadásul a Lonely szerint még viperákkal is tele van. Így dobogva, `rossz vipera, nem vipera` üvöltözés közepette megmásztuk a hegyet, aminek a gerincének a másik oldala, ahol a barlangok is vannak mar Azerbaidzsanhoz tartozik.
Kriszti nézi AzerB-t
A baltás gyilkossal is megszentesített ősi azeri-magyar testvériségre tekintettel igen nyugodtan vágtunk neki a barlangok felfedezésnek. Eleinte csak nagyon lekopott freskókat találtunk a barlangokban de egy idő után, bevállalva a csak igen nyaktörő módon elérhető barlangokat, igazi műremekeket találtunk. 
Talán a legszebb 42-es barlangba tényleg csak komolyabb sziklamászással egy par méteres magasságban, átugorva lehetett csak bejutni. De totál megérte. Ilyen kékes-fekete freskókkal volt tele a barlang és az egyik lyukból még egy kedves denevér is kikacsintott.
Alapos felfedezés után rohamtempóban húztunk le a hegyről, mert sietnünk kellett vissza, mert mi húztunk Jerevánba, míg Krisztáék meg vissza a Kaukázusba a Grúz Hadiútra, így sajna 5 előtt vissza kellett érnünk Tbiliszibe. Ott a könnyes búcsúzás után megint a luxus utazás mellett döntöttünk es a 2 nap rohanásra tekintettel a tömött marsutka helyett egy kényelmes 7 személyes kisbuszban nyomtuk le a Jerevánba vezető 5 órás utat (a marsutkanak 6 óra). A határon meglepően könnyeden átengedtek. Bár nem kell tavasz óta EU-s állampolgároknak vízum, azért kicsit féltünk, hisz voltak olyan örmény kijelentések, hogy minden magyar nemkívánatos Örményországban (ahogy pont most hír hogy a SOAD sem akar játszani Magyarhonba: http://most.444.hu/2013/07/24/a-baltas-gyilkos-kiadatasa-miatt-nem-jon-a-soad-a-szigetre/). Jerevánban a Budapest utcában tett le minket a busz, ahonnan kis taxizás es szerencsétlenkedés után eljutottunk egy kellemes, egy kórházi emeletből nemrég átalakított hostelbe. Sajnos Jerevánban kb. minden másfél-kétszer drágább a szállás, mint Grúziában így igazán olcsó szállás nincs (Tbilisziben 1400 Ft/fő volt a szállás itt a legolcsóbb - bár jobb hostel amit találtunk az kb. 4500 Ft/Fő volt). Végre ezután hunytunk egy nagyot, hogy a következő 5-6 napban felfedezzük ezt a pici országot.
