Az utazás utolsó pár napján még végigjártuk Ázsia egyik legkeményebb prostis negyedét; majd napi 6 étkezés után harci kutyák elől menekültünk Hong Kongban!
Másnap át kellett mennünk Angeles/Clarkba – onnan ment az Air Asiak utána hajnalban vissza Hong Kong-ba. Angeles mellett eljutottunk még egy vulkánhoz (Mt Arayat), hogy beláthassuk róla Luzon sziget (ahol Manila is van) középső részét! Nem volt egyszerű oda az út, Manilából először buszoztunk egyet, majd 4 különböző jeepney-n meg furcsa motoros járművökön jutottunk oda. A felmászásra egy egész nap kéne, sőt sokan fent is alszanak a hegyen, viszont mivel nálunk volt az összes cuccunk (amiből az egyik táskát átvett a felbérelt vezető), így csak a hegy kb. a hegy harmadáig jutottunk, ezer liternyit kiizzadva.
Angeles city a ledér lányokat kedvelő férfiaknak való hely. Nem sokkal ezelőttig amcsi katonai bázis volt itt, ami miatt a 350 ezres város egyik negyede semmi másból nem áll, mint bárokból ahol prosti hadak várják az érdeklődőket. Persze sétáltunk egyet Mogyival ott, amit nehezen tudtak a lányok feldolgozni, mert azért jópáran odaköszöntgettek nekünk. Vicces tematikus bárok voltak, hol holland ház volt felépítve, holnadnak elképzelt lányokkal, máshol meg western bár volt cowboy lánykákkal, míg az Angkor bár előtt a hatalmas áll kambodzsai szobor előtt furcsa lebernyegbe várták a lánykák a kiégett 50-es rövidgatyás fehéreket és koreaiakat.
Sajnos nem találtam az estére Kriszti teájába szánt csomag altatót, így végül együtt aludtunk el a kellemes hotelünkbe több száz méterre a bulis résztől.
Másnap reggel átrepültünk 2 óra alatt Hong Kongba. Sikerült az összes Fülöp szigeteki, EU feketelistás légitársaságát a 3 fülöp repülésünk ellenére megúszni.
Hong Kongban, kínai étel fanatikusként próbáltunk 2 nap alatt kizárólag hülyére falni magunkat. Ez szerencsésen sikerült is. Elmentünk az eredeti Michlein csillagos eredeti büfébe...
Ettünk wagyu marhás sushi szettet, pácolt sült kínai kacsát, valami nagyon finom érdekes marhát, leves hegyeket, stb.
A napi 5-6 étkezés mellett azért elmentünk Aberdeen-be ami a múltkor kimarad. Aberdeen-nek van egy pont kellemes hangulata ami ötvözi a hagyományos Kínát kis falodákkal boltokkal Hong Kong fejlettségével.
Majd Aberdeen-ből áthajóztunk a kicsit szeles idő ellenére koraeste a Laman nevű Hong Konghoz tartozó kis szigetre. Ez a sziget picit emlékeztetett Puto Shan-ra Kínából. Haléttermek a parton, nagy hegyek és pár templom. El is indultunk egy 40 percesnek kijelölt sétára a szigeten, egyszercsak kettéágazott az út. Az egyik irányba volt valami kínai felirat, így vidáman elindultunk arra. A mai napig nem tudom mi lehetett kiírva oda, mindenesetre. Pár lépést mehettünk, mikor is éktlen kutyaugatást, inkább kutyahörgést hallottunk és a sötétedő kihalt erdőben 2 laza 60kg-os Rottweiler kutyi-mutyi rohant felénk. Jobb híján én is elkezdtem teli hangon hörögni és teljes erőből köveket felkapni és feléjük lendíteni. A story meglepő módon működött. Az egyik kutya meghátrált, míg a másik megállt velünk szemben és hörgött. Én is hörögtem neki teli torokból. Valahogy dühösnek nézhettem én is ki, mert a végén sikerült lépésről lépésre kihátrálnunk és a kínai feliratos út után nem követett minket. Az izgalmak után maradtunk a kiépített parton, ahol kis köröket sétáltunk, míg vissza nem vitt minket egy hajó a nyugodt világvárosba. Ennyit a természet lágy öléről.
Az izgalmakat egy kis rizspálinkával és még 4-5 fogásnyi vacsorával zártuk le. Másnap próbáltuk csak nagyon rövid időkre felfüggeszteni az étkezéseket, de azért elmentünk pár eddig nem látott negyedbe majd még egy percre a Victoria Peak-re.
És sétálgattunk a hong kong-i walk of fame-en, Bruce Lee szobra és Jackie CHan kéznyoma mellett.
A hazarepülés sajnos hosszabb lett a vártnál. Az átrepült éjszaka után, reggel Isztambulban közölték, hogy a hóviharok miatt törölték a járatunkat. Igen kellemetlen 13 órás várakozáson szerencsére az esti gép hazahozott minket. Azért a várakozás nem szegte a kedvünket, tényleg az egyik legjobb utunk volt. Nem vártunk sokat a fülöpöktől, viszont annál többet kaptunk. Gyönyörű tájak, jófej emberek, érdekes városok, király tenger alatti élet, gülüszemű makik, szóval vissza kell még mennünk!
