Az utolsó lalibelai napunkon megint környékbeli templomokat, a Geneta Maryam-ot és N`akuto La`ab-ot látogattuk meg. A terv sikeres is volt, annak ellenére, hogy a kocsink elakadt egy kissé lekattant faluban.
Reggel egy furcsa hangú madár hangjára ébredtem. Az igencsak túlméretezett madárka, pont a bungim felett illegette magát.
A madárral való haverkodás után újra kocsiba csaptuk magunkat, hogy meglátogassuk a Lalibelától pár 10 kilométerre található Geneta Maryam és N`akuto La`ab templomokat. Az előbbit különösen érdekes elefántos freskói miatt javasolják megnézni, míg az utóbbi szép fekvéséről és vidám majmairól ismert.
Valamiért kettőnket egy egész kisbusszal vitt el két kedves helyi. A főútról letérve, egy falun áthaladva elértünk abba a faluba, ahol a Geneta Maryam templom feküdt. A falu közepén álltunk meg kocsival, ahonnan kb. 8 perc séta volt a templom.
Az 1270 körül épült templomban szép nagy oszlopok és furcsa freskók voltak, amiket tilos volt vakuzni, így csak gyengébb képeket sikerülni róluk.
A kis buszunkkal lelkesen indultunk N`akuto La`ab barlangtemplomába, ám az első faluban a busz vad kattogások közepette leállt. Kissé ijedten, vártuk a fejleményeket, ám a szakik kiderítették, a meghibásodás okát: elfogyott a benzin. Mivel benzinkút sajnos ritkán van elhagyatott etióp falvakban a sofőr és a kísérője elindult egy kannával benzint szerezni. Természetesen kb. Fél perc alatt 35-40 kíváncsiskodó gyerek vette körül a buszunkat, amiben ketten ültünk.
Gyula eleinte kissé tartott attól, hogy mit akarnak, de mikor megjelent az iskola tanára is (úgy tűnik félbehagyták az oktatást, csak hogy megtekinthessék a faluban rekedt magyarokat :D
Mire teljesen összehaverkodtunk a fél faluval megjött a benzin és vidáman folytattuk az utunkat N`akuto La`ab-ba. A régi templom egy barlangba épült. 
Maga a templom nem különös, ám a táj annál inkább és a szerzetesek csomó ősi kódexet mutogattak nekünk.
Másnap ment elvben Addis Ababa, ahol elvben zöld kollégákkal találkoztunk volna. Reggel azért sétáltunk még egyet a Lalibelában...
meg egy utolsó a Bet Giyorgis kereszt alakú templomnál, majd a reptér felé vettük az irányt. 
Sajnos a modern technológiájú kijelző ellenére, csak a gép egyáltalán nem indult pontosan, hanem kb. Óránként áthúzták a kiírást és jelezték, hogy újabb órával késik a gép. Kb. 5 óra után mégis befutott egy kis légcsavaros gép, ami konkrétan annyira szét volt rohadva, hogy felszálláskor majdnem kiszakadt velem a szék a helyéről.
Egy repülőgép szerelő ismerős szerint a legtöbb repülő baleset a gépek szétrohadása miatt történik. Igen nagy mennyiségű whiskey-vel tudtam csak megőrizni a lélekjelenlétem. A repcsi szokás szerint távolsági buszként minden kis faluban leszállt. Ami ijesztőbb volt, hogy az egyik leszállás után a barátságos feketék elővették a csavarhúzót és a kalapácsot, és vagy egy órási kopácsolták a légcsavart és a motort az újabb felszállás előtt.
Azért mint ez a poszt is mutatja, csak megérkeztünk etiópiai hatalmas sokmilliós fővárosába, Addis Ababa. A 80 milliós ország majd 5 milliós fővárosa az elmúlt évek zavargásai miatt teljesen kihalt volt. A régi turistás Piazzetta negyedében, semennyi turista sem volt. A régi Lonely Planet által ajánlott guest house-okat bordélyokká alakították, az éttermeket úgyszintén. A késői érkezés miatt sajnos a találkozóra már nem volt lehetőség így csak sétáltunk egyet a nagyon lehangoló, zülött alakokkal, koldusokkal teli környéken, és ettünk egyet egy még étteremként funkicónáló helyen és iszogattunk egy viszonylag kevés prostit tartalmazó kiülős kocsmában. A közbiztonságra jellemző, hogy itt is mindenhol fegyveres őrök voltak és minden helyre való belépés során, fémdetektoros kaPu híján átmotozták a helyieket. Egy kellemes italozás után megszálltunk a szállásunkon, ahol meglepetten nézte a recepciós, hogy semennyi prosti nincs velünk, pedig mindkét szobába gondosan bekészítettek pár gumit.
Rövid alvás után, sajnos ott kellett hagynunk Etiópiát és hajnalban repültünk haza...
