SimonTravel - Úti-beszámolóim 4+fél kontinensről

A következő 2 napban nem mozdultunk nagyon Lalibela környezetéből, hanem újra részletesebben bejártuk a templomokat illetve felmásztam a Lalibela fölé magasodó 3150 méter magas hegyen lévő Ashetan Maryam templomocskába.

A templomokban kötelező levenni a cipőt, ami sajnos jó sok fertőzés, parazita, pl. rüh elkapását segíti. A templomokban vastag szőnyegek vannak, melyek elképesztően nem néznek ki tisztának. Jó tipp ha a zokninkra felveszünk egy nejlon zacskót és arra mégegy zokni. Mi is ezt tettük, de azért csak sikerült elkapni pár fertőzést.

A második Lalibela-i napunkon egy kisebb túrára indultunk, a várostól 42 km-re található Yemrehanna Kristos templomszerűség felé vettük az irányt, majd délután elmerültünk a hatalmas lalibelai időszakos vásárban.

A már nem túl friss, még a  2005-ös eritreai utunkból visszamard Lonely Planet szerint a helyi tömegközlekedéssel lehetetlen lenne 1 nap alatt megcsinálni az utat, így a szállásunkban bérelt kocsival és sofőrrel mentünk inkább. Az úton végig jöttek szembe az emberek, akik az aznapi lalibelai vásárra tartottak.

A vásárba mi inkább délután mentünk el, de durva volt nézni, hogy emberek tömegei gyalogoltak a környező falvakból, de akár 30-40 km-ről a városba. Sokan erre értéknek számító száraz fát, vagy sót cipeltek kilométereken át.

2008 november elején Gyula barátommal hirtelen felindulásból elhúztunk Etiópiába, hogy megvizsgáljuk pár napban Lalibela és környékének szikla templomait.

Etióp vízumot lazán, gond nélkül be lehetett szerezni Brüsszelben és a remek Turkish Airlines-nál találtunk is viszonylag olcsó jegyeket, egy kis isztambuli átszállással Etiópia fővárosába. Mivel onnan egyből Lalibelába akartunk menni, kellett szereznünk előre jegyet az egyetlen Addis Ababából oda repülő Ethiopian Airlines légitársaságtól jegyeket. Ez kicsit sokkal bonyolultabb volt mint gondoltuk, mivel a honlapjukon lehetetlen volt jegyet venni. Szerencsére volt Brüsszel totál külvárosában Ethiopian iroda, de egyrészt sosem vették fel a telefont, másrészt reménytelen volt megtudni a nyitva-tartásukat. Végül gyakorlatilag egy nap szerencsétlenkedés árán sikerült az irodájukban megvenni a jegyet. Azért remélem azóta belátták, hogy a jegyárusítás hatékonyságát nagyban növeli az internet…

Szóval mivel volt pár óránk, ezért kirohantunk Isztambulban Sultanahmet-be, hogy kicsit szokjuk az utalás hangulatát és hogy ne unatkozzunk a reptéren. Kis bazározás, villamosozás, dönner falás után, vidáman nem kevés frissítővel felszerelkezve felültünk az éjjeli gépre, hogy megcélozzuk Etiópiát. Pár órás alvás után az addis-i reptéren újabb, már sokkal kellemetlenebb várakozás várt ránk, hogy eljussunk Lailbelába. A reptéren jó italozó utazó módjára le is dobtuk magunkat aludni a padokra.

Érkezés és a kinézett kis bunagglós szállás elfoglalása után egyből a kialvatlanság ellenére nyakunkba vettük a várost. Lalibelában magában a városban találhatóak a XII-XIV. században épült etióp kopt keresztény templomok. Az etióp kereszténység sok szempontból eltér a hazai változattól, a hívők például a mai napig a földet csókolják, a szent képek előtt és úgy tűnt sokkal erősebben az emberek életének része a vallásosság.

Imádok utazni, felfedezni új tájakat, megismerni távoli kultúrákat, megízlelni új ízeket. Még 6 éves sem voltam, mikor anyámmal másfél hónapig jártuk hátizsákkal, vonaton-buszon Európát. Egyetem óta pedig minden  nyáron, ősszel, télen mindig próbálok keresni valami alkalmat, hogy akár vonattal, kocsival a környéken vagy repülővel távolabb útra kelhessek. Külön szerencsésnek érezhetem magam, hogy a vegyi szennyezésekkel kapcsolatos munkám miatt is rengeteget utazhatok a világon mindenfelé. Bár az óriási vegyi robbanás után kínai Tiencsin, lehet nem klasszikus turista látványosság, de az biztos, hogy az egész napos vizsgálódás és mintavétel után miután elvittek a helyiek vacsorázni, az az egyik legemlékezetesebb ázsiai emlékem lett.

A Tripadvisor szerint 76 országban és több mint 700 településen jártam, így itt az ideje, hogy megosszam az élményeket, képeket. A világ eközben olyan gyorsan változik, hogy már csak azért is érdemes összeszedni az élményeket, hogy megmaradjon, hogy milyen is volt például Kambodzsa vagy Eritrea 10-15 éve. Sokat járok vissza olyan hatalmas országokba, mint például Indonézia, ahol hiába voltam már négyszer, de még legalább három nagy útnyi területet barangolnék be a szigetvilágban.

A válogatás, hogy miről írok kicsit véletlenszerű. Prioritást kapnak azok a helyek, amiket valamiért én tartok érdekesebbnek, illetve, ahová talán kevesebb magyar jut el, de sok hely lustaságból marad ki.

Jó olvasást, és ha valakiben felmerül kérdés, kommenteljen és én igyekeszem válaszolni!

Lalibebela reptér (Etiópia)